A mai teljes nap szinte a rendelkezésünkre áll itt Siem Reapben, Angkor közelében, és egyben Kambodzsában, mert csak késő este megy a repcsi Bangkokba. A romos templomokból elegünk lett, és a várost magát még szinte alig ismertük meg, úgyhogy egy reggeli kávéval és reggelivel indítva
úgy döntöttünk maradunk, és megnézzük, mi folyik itt, Gyöngyösön.
Folyik itt folyó, folynak piacok, szép számmal és kiterjedéssel, van itt minden, mi szem-szájnak ingere.
Ruházatból nem pakoltunk túl direkt, úgyhogy itt bepótolhattuk. Ettünk helyi mexikóit, és helyi steaket is, csak ritkássan persze.
Aztán a sok napi fáradalmunk jól megérdemelt enyhítésére másfél órára helyi képzett asszonykezekre bíztuk magunkat masszázsra, ez nagyon jól esett. A város így estére látványosan megtelt az óévet búcsúztatandó. Ideiglenesen sétálóutcává alakított részen színpad, és árusok tömkelege.
Nyomtunk egy fagylalt, majd az azzal kapott kuponnal ingyenesen halpedikűröztünk egy kicsit, mielőtt visszaindultunk a hotelbe a cuccokért. Itt már berendezkedtek a bulikára, és a forgalom miatt a megszokottnál kicsit drágábban szereztünk fuvart a reptérre. A kiöltözött, meg magassarkúban robogózó fiatalok mellett száguldva hagytuk itt ezt a felpezsdült várost.
A sötét, lakatlan területeken tuk-tukozva pedig megközelítettük az eddig általunk látott legkisebb nemzetközi repteret.
Nem is várakoztunk sokat, hamar becsekkoltunk, lezárták a vízumunk, és repültünk Bangkokba, hogy elérjünk utazásunk következő állomásához.
Bangkokba valamivel éjfél előtt értünk ki a reptérről, ahol természetesen utcai rendezvények voltak, sok látogatóval. Mi elindultunk a szállásunk fele tömegközlekedve. Először egy busszal a reptérről a városba. Ezen történt egy incidens: épp leszállás előtt akartam szólni Dórinak, hogy vigyázzon, amerre lép, mert egy hatalmas csótány mászkál a lába körül. Erre ő persze hátranézett, hogy mit is akarok mondani, mire éppen kilapította az említett állat.
A belebb városhoz érve ingyen jegyeket osztogattak a tömegközlekedéshez, így viszonylag olcsón elértünk a szállásunkhoz közel. Ezen a metrón ért minket amúgy az újév, semmi extra. Utána próbáltunk segítséget kérni, hogy tovább, de a taxira bíztuk magunkat, egész pontosan tuk-tukra. 300 bahtról indultunk, 150-ben sikerült megegyeznünk elég hamar, és átszeltünk egy másik várost is az ünneplők hadában.
Majd beledőltünk az ágyikóba.
Még azért eliszkoltunk kajáért a közeli party-utcába, a Khao San útra, de akkor hömpölygő külföldi részeg-áradat fogadott bennünket, hogy nem merészkedtünk tovább a közeli Burger Kingnél. Rongyoltunk haza aludni.
