Info: a helyi árakat dollárban fogom írni.

Én hajnalban keltem, immáron szokásos módon, úgyhogy kreatívan a blogolással, a város érdekességeinek, éttermeinek feljegyzésével, a napunk tervezgetésével töltöttem az időt. Elkezdtünk levelezni egy főzőtanfolyamról, vártuk a választ, hogy jó-e a ma délután.

Nyüzsgő reggeli városkép.

Művészet

Reggeli utunk elején betértünk egy nyugati minőségű kávézóba a reggeli cappuccinora (2.25), majd vettünk egy kókuszt (0.75) és elindultunk a újabbik nagy piac fele reggelizni. Dóri a megkedvelt, biztosan működő tom yummal (2), én egy khmer levessel (2) indítottam, ez utóbbi halas, de elég édes az én szájízemnek. Mindegy, a lényeget kiettem belőle. Megnéztünk egy szupermarket, a mostani érkezéskorra már teljesen kifolyó tusfürdő helyett vettünk nekem újat, Dórinak hajregenerálót, meg tartalék rágcsát, az bármikor jól jöhet.

Előre csomagolt tom yum, meg egyéb kaja szettek.

Fél 3-ra haza akartunk érni, hogy megnézzük, mit válaszoltak a 3-ra meghirdetett suliról. A szálláshoz közel találtunk egy standot, ahol friss gyümölcsőkböl csinálnak smoothie-kat, azonnal toltunk egy mangósat, és egy sárkánygyümölcsöset, 1 dollárért darabját. A mangós régi kedvenc, nem volt csalódás, a másik így magában kicsit íztelen volt.

Otthon a wifi meghozta a levelet: megerősítették a délutáni programot (19). Lehet reggeli piacolással is választani délelőttre (20), de nekünk nem volt alkalmunk ezt választani sajnos.

Mivel nem sok időnk maradt odaérni, céltudatosan tuk-tukkal vitettük magunkat a hely közelében lévő nagy térhez. Mindenki által közismert pontokkal egyértelmű a kommunikáció.

Az étteremben kicsit el voltak havazva, úgyhogy addig megnéztük a környék templomát, és volt itt egy olyan kézműves közösség, ahol a temérdek aranyozott szobrot állítják elő az újonnan épülő templomokhoz. Találóan buddha gyárnak hívják.

Inkább ösvények, mint utcák vannak itt, a műhelyek mellett pedig ez egyben egy nagyon durva szegény negyed, középkorba illő életminőséggel.

Háziállat. Ideig-óráig.

Kis kitérőnkből visszatérve az étterembe egyből bele is csaptunk a lecsóba. Az órán mindösszesen ketten voltunk a szakácson kívül.

Rákészül

Előételnek mangósalátát csináltunk, majd eltettük hűlni és összeérni.

Főételnek amokot csináltunk, ez egy helyi sajátosság. Általunk összetákolt banánlevél tálkában pároltuk a vékony csirkehússzeleteket mozsárban tört csípős curry, citromnád és füstölt csili krémjében.

Kicsit fura lett a zöld tutaj

Desszertnek pedig banános-kókusztejes tápiókapudingot készítettünk, na ez aztán igazi nyalánkság, szívesen repetáztam volna még, pedig előtte koppanásig tele voltam.

Mester és tanítványai

Műremek

A halszósszal és garnélapasztával csínján bántunk, ahogy a csilivel is, Dóri alig, én is csak keveset tettem az ételbe. Így nem is csoda, hogy ezek voltak a legfinomabb kaják idáig szerintem, és jóllakott kisgömböcként gurultunk haza.

Kis otthoni sörözés után

a kaja kóma szinte azonnal ágynak döntött minket. Én a szokásos hajnalban azért még megsínylettem azt a kicsi csilit is, amit bevállaltam.